Irány a kert!

“A hajdani falusi élet (amelyet 150-200 évvel ezelőtt még az emberek többsége élt) bővelkedett valódi tevékenységekben, amelyek mozgást, izmokat igényeltek, ráadásul ezeknek a cselekvéseknek az eredményeként létre is jött valami. Kiterelni a tyúkokat, összegyűjteni a tojásokat, tehenet fejni, palántázni, kapálni, aratni, gyümölcsöt szedni, fát hasogatni, kenyeret sütni -és még hosszan sorolhatnám. Rengeteg féle elfoglaltság töltötte ki a napokat, amelyek zömükben nagy, szabad terekben zajlottak: tágas udvaron, hatalmas kertben, széles falusi utcán, a mezőn, az erdőben, a patakparton… A szabadban tomboló kisgyerek nagy- és kismozgások sokaságában élhette ki magát. És: a játék mellett már viszonylag korán részt vett a sokféle tevékenységben. (Először csak szabadon utánozta ezeket, és ez volt a játék!) Aztán hamarosan bevonódott az állatok gondozásába is, és ez ritmust is adott a napnak, miközben értelmes, hasznos, felelős tevékenység volt.

A világ ma mindezek helyett az internetet kínálja fel! Testmozgás helyett ülünk a képernyők előtt, és mindaz, ami a neten fut, hogy úgy mondjam, az agyfelszínen kapirgál, minden energiát oda szív fel, miközben az agy kéreg alatti része, ahol az érzékletek és az érzelmek elsődleges központjai vannak, nincs foglalkoztatva. Mondhatnánk: nincs jelen önmagában az érzelmektől átszínezett testi érzékletek szintjén. Ezért az, amikor nyomogatjuk a számítógépet vagy az okostelefont, ebben az értelemben álaktivitás, pótcselekvés a valódi cselekvések helyett.”

Részlet Vekerdy Tamás Belső szabadság című könyvéből